2007 évi versenyek :

2007.11.15-17 Jabuka kupa    RÖVID ÖSSZEFOGLALÓ>

2007.11.30-12.9 Malta Challenge   Nevezési díj transzferrel: 1190 EUR/fő    Infó, Jelentkezés: >>

Lassan érkeznek az  Elan új modelljei a charter világába. A zászlóshajó, az 514 Impression Maxi Kastelán és Murteren,  a 450 Kastelán, a 410 Performance már Zadarban is. 
Részletes hajóismertetőkkel rendszeresen jelentkezünk.  Tovább>>

 2006 november 20.-án hétfőn indult Tribunjból.  21.-én kedden este elérték Brindisit. Ezt a szakaszt erős jugóben tették meg, egyik éjjel vitorlát varrtak. Messinan, majd  Palermon is kikötöttek. Szardinia felé egyik éjjel  horgásztak: egy kardhal és egy 80centis tonhal akadt a horgukra. Cagliari és Palma de Mallorca közti 300 tmf-es távot 3 nap alatt tették meg. Ibizán bevárták, hogy alábbhagyjon a 48 csomós szél és 5ös hullámzás.  Alicante és Gibraltár között 40 csomós hátszél fújt. Gibraltár elhagyása után Marokkóban kétszer is meg kellett állniuk, először Tangerben, majd Essaouiraban. Karácsony előtt megérkeztek Tenerifére.   2007. február 8.-án indult vissza az Adriára.   Részletes napi útleírás A hajó telefonszáma: +34 691 074 263   

Az április 25-én este bekövetkezett vitorlás baleset kapcsán számos téves információ látott napvilágot. A tőkesúlyát elvesztett és felborult hajó tulajdonosa, az Adriatic Challenge az alábbiakban foglalja össze az események pontos menetét: Az Adriatic Challenge üzleti vállalkozást három magyar üzletember és vitorlázó, Láng Róbert, Gál József és Gallasz Lajos alapította. A cég a tulajdonában lévő 20 hajót charter bérbe adja vitorlásversenyekre, céges rendezvényekre, csapatépítő tréningekre. A tulajdonosok hosszas elemzések után a Bavaria 42 Match típust választották flottájuk létrehozásához, mivel ez a típus felelt meg legjobban a cég tevékenységének, azaz a verseny- és élményvitorlázásnak. A gyártó kiválasztása, a gyártó kapacitása, szakértelme és hírneve alapján történt. A Bavaria 42 Match típus 2004. januárjában került piacra, azóta számos versenyen bizonyított. Az Adriatic Challenge Európa második legnagyobb hajógyárától, a németországi Bavaria cégtől 2004. decemberében rendelte meg a flotta 20 hajóját. A hajókat a szigorú német és európai minőségbiztosítási követelményeknek megfelelően gyártották. A kiszállításkor az összes hajó rendelkezett a megfelelő tanúsítványokkal, melyek garantálták, hogy a vitorlásokat teljes értékűen használni lehet. A hajókat Koperben tették vízre, onnan horvát és magyar legénység vízen szállította az anyakikötőbe, Biográdba. Az út alatt az umagi kikötőnél egy hajó tőkesúlya megsérült, ezt a hajót kijavították, így tökéletes állapotban érkezett meg Biográdba. Ez a hajó nem vett részt a Mira Mare Kupán, a verseny teljes időtartama alatt a kikötőben állt. Más sérülés nem történt a flotta egyetlen hajóján sem, így az Adriatic Challenge kifogástalan állapotban lévő hajókkal kezdte meg a vitorlásszezont. Április közepén az Adriatic Challenge nyílt napján egy háziverseny keretében szintén mozogtak a hajók, a teljes flotta kipróbált hajókból állt.

  A 20 hajóból 13 vitorlás vett részt a Mira Mare Kupán. Fontos leszögezni, hogy a versenyt nem az Adriatic Challenge szervezte, a cég csak bérbe adta a versenyre hajóit. A verseny szombaton indult. A hétfői szakaszt erős szélben, de normál időjárási viszonyok között tették meg a versenyzők. A baleset, a tőkesúly leszakadása, hétfő este 10 óra után néhány perccel történt. A vitorlás felborult, a legénység hat tagja a vízbe került. Öt embert sikeresen kimentettek, a hatodik vitorlázó meghalt. Halálának oka még nem ismeretes, a rendőrségi vizsgálat még folyamatban van.

A baleset után a verseny félbeszakadt, az Adriatic Challenge azonnal visszahívta a versenyen résztvevő összes hajót, valamint a vízen lévő, még a flottához tartozó többi hajót a vodicei és a biográdi kikötőbe, ahol a horvát tengerészeti hatóság azonnal vizsgálat alá vette a hajókat. Az előzetes vizsgálat kimutatta, hogy 7 hajónál egyértelmű, szemmel is jól látható szerkezeti károsodás van a tőkesúly környékén. Az elsődleges műszaki ellenőrzés során megállapítást nyert, hogy a hibák azonos jellegűek és strukturális gyengeségre utalnak. A vitorlás sérülése tervezési vagy gyártási hibára vezethető vissza. A végleges műszaki vizsgálatok és szakvélemények elkészítése még folyamatban van, a horvát hatóságon kívül még az Adriatic Challenge és a biztosító független szakértői szintén a baleset pontos okát keresik. Az Adriatic Challenge nevében ezúton is szeretnénk részvétünket kifejezni a Mira Mare Kupán elhunyt vitorlázó családjának.

 LángRóbert
ügyvezető igazgató

Képek a fotógalériában

Katamaránnal St Gillestől Tribunjig
2890 Nm

A Dalmacija Charter bővítette a hajóparkját Lagoon 411 típusú katamarán hajókkal. Az első hajó hazaszállítását St Gilles-ből (Franciaország) rám bízták. Legénységet kellett toborozni, megszervezni a kiutazást, a hajóátvétel után a szükséges élelmiszerek beszerzését és berakodást.
A hajóutat kettő max. három megállóval terveztem mivel csak a készletek frissítésére volt szükség. Illetve Pálma Mallorcán kiegészült a legénység még egy fővel.

A legénység: Kanó József alias Bergi: 44 éves, 15 éve vitorlázik,
                    4 éve járja az Adriát,
                   Katanics Milán: 40 éves, 10 éve vitorlázik, 2 éve járja az Adriát,
                   Takács Péter: 35 éves, 8 éve vitorlázik, 5 éve járja a tengereket.
                   Neményi András alias Bibas:45 éves 35 éve vitorlázik,
                   2 éve járja Adriát
                   Fekete Gábor: 54 éves, 2 éve vitorlázik és a tenger szerelmese

Öten hajóztunk be St Gilles-ben. Érkezés reggel, rövid megbeszélés után ketten elmentek kiegészíteni a készleteket, mi többiek pedig átvettük tételesen a hajót. Egy teljesen új, majdnem tökéletesen felszerelt hajót kaptunk. Csak apróságok hiányoztak, mint a barométer, óra stb.
Két óra múlva megérkeztek a bevásárlók, megcsináltuk a beosztást, mivel kevesen voltunk és megállás nélkül akartunk hajózni, kitaláltunk egy rövid szolgálatot. Mindenki másfélóráig van ügyeletben, eközben navigál, radart kezeli, szendvicset, kávét készít, és ezután másfél óráig aktív kormányosként kint, a fedélzeten, teljesít szolgálatot. Ha átadta szolgálatot, négy órát alhat, pihenhet. Ez a beosztás nagyon bevált, Mallorca után a pihenő idő hat órára emelkedett Gábor behajózása után.
A papírok lepecsételése után indulásra készen voltunk. Rövid búcsúzkodás és nekiindultunk az Óceánnak, a Biskay-öböl átszelésére.

1. szakasz: St Gilles-Gibraltár

Hatalmas hullámzásban (döghullámzás), kevés széllel motorok segítségével indultunk neki a félelmetes hírű öbölnek. Mint később kiderült ez a szakasz volt legkönnyebb.
Megcsináltuk a hajón az első teszteket. A műszerek ellenőrzése, a kompasz és az elektromos kompasz közti differencia, ami az út elején csak pár fok volt a végére már elérte a 30 fokot. A térképen kijelöltük a rotát, és számolgattuk az időt mennyi idő telik el az első kikötésig.
A kinevezett fedélzetmester, Bergi, közben elrendezte a készleteket mindent biztonságba helyezett. Berendezkedtünk, mindenkinek jutott egy kabin. Leszállt az első este, mivel nem ismertük a hajót, félelmetes hangokat kezdtünk hallani (nem a megszokott egytestű hajóhoz illő), nagy durranások, nyögések, apró rezgések, majd mindez fokozódott a szél erősödésével. Szerencsére első éjszaka telihold volt és a szél nem ment 18 csomó fölé. A fáradtságtól és a katamarán különleges mozgása miatt, a legénység nagy része tengeri beteg lett, de másfél nap alatt mindenki hozzászokott. Másnap valamivel pihentebben és jó irányba forduló széllel, vidáman felszabadultan, kezdtünk vitorlázni, megjelentek a delfinek is és hosszan kísérték a hajót. Ezt jó jelnek vettük. A szél erősödött teljes hátszélben haladtunk és sebességi rekordot kezdtünk beállítani. A nagy hullámzás és a 22 -28 csomós szélben a gibraltári szakaszon 21,4 csomó volt a csúcs. A hajó simán siklott, mint egy yolle.. Gibraltárig a delfinek minden nap, még éjjel is meglátogattak. A szél kedvező volt, a sebességünk átlag 8.4 csomó és 5 nap alatt legyűrtük a St Gilles-Gibraltár távot. minden esemény nélkül. A radar nagyon jó szolgálatot tett, a sötétben is ugyan úgy láttunk, mint nappal. Találkoztunk egy-két nagy hajóval, de csak messziről. Éjszaka érkeztünk meg Gibralátrba, ahol a forgalom óriási volt. A parti őrség is meglátogatott minket de csak messziről nézte meg hogy kik ezek az őrültek? A bejelentkezésnél leellenőrizték a papírjainkat, nem tudták, hogy magyarok vízum nélkül mehetnek-e Gibraltárba, de ez egy telefonnal megoldódott.
Két nap, pihenés: bevásárlás, üzemanyag (0,52€/l) felvétel, víz vételezés (0.02€/ l a víz drága volt) és indulás Palma felé.

2. szakasz: Gibraltár-Sardinia

Gyenge oldalszélben, majd egyre erősödő hátszélben és növekvő hullámzásban új sebességi rekorddal, 24.7 csomóval, haladtunk. A szél elérte a 35-40 csomót. Ibiza partjainál jártunk, amikor a sziget takarásában a szél leállt, és váratlanul, 90 fokkal elfordult és egy nagyon erős nyomás a kikötött baumot ketté hajlította. Esemény: mindenki a fedélzetre! Éjszaka közepén a baum eltörött. Hogyan tovább? A sziget takarásában alig volt szél , gyorsan leszereltük a baumot, hogy ne sértse meg a fedélzetet, és csináltunk, egy ideiglenes, baum nélküli shott megoldást, ami nagyon jól sikerült. Ezzel a szereléssel értük el a max. sebességet is. A szél Palma előtt kezdett félszelesedni és baum nélkül az átlag sebességünk 10 csomó fölé ment. Délután megérkeztünk -gyönyörű szikrázó napsütésben -Palma kikötőjébe. Nehezen kaptunk helyet, gondolom a széles, nagy katamarán hozta zavarba a kikötői őrséget. Végül nagyon jó helyet kaptunk, villanyt vizet és mindent ami kell megkaptunk, és valamivel olcsóbban, mint a honi kikötőben. Pihenés, majd másnap a helyi hajógyár meglátogatása, ahol a baumot javításra leadtuk. Elkövettük azt a hibát, hogy nem kérdeztük meg mibe fog kerülni. Mondták este hatra minden kész. Ez már gyanús volt, mert egy óra alatt kivágták az alumínium erősítőket, és ezt felszegecselni, kb fél óra lett volna. Vissza a szakihoz, érdeklödünk az ár felől: Az eddig elvégzett munka anyaggal együtt 60€, a munkadíjjal együtt 660€ lesz. HÁÁÁT nyeltünk egyet, és visszakértük a baumot anyaggal együtt 60€-ért és nekilátunk magunk megcsinálni (szerszámaink voltak). Két óra múlva kész is volt. Közben megérkezett Gábor és hozott magával sok hazai élelmiszert, és friss újságot.
Még egy utolsó készlet kiegészítés és indulás. Gyenge szélben 15-18 csomó sajnos teljesen szembe széllel. irány Sardinia! Négy nap után meg is érkeztünk. Rögtön kikötöttünk, mert a szembeszél miatt nagyon kevés volt a térnyerés. Gondoltuk másnapra talán változik majd a szél iránya. Itt jegyzem meg, hogy volt egy időjárás faxunk is, ami pontos előrejelzést adott az Atlanti-óceánon, de a Földközi tengeren már nem. Szárazföldi segítségünk is volt sms-ben küldték az előrejelzést. Erre a szakaszra mindenhonnan déli, délnyugati szelet írtak, nekünk meg keleti fújt. Mivel a motorokat a szembeszél miatt üzemeltettük, indulás előtt feltöltöttük az üzemanyagtartályokat. A parti őrség vezetője ott ment el mellettünk és az árbocon látta a magyar lobogót, megkérdezte, mert nem ismerte, hogy milyen nemzetiségűek vagyunk. Büszkén válaszoltunk, hogy magyarok. Félóra múlva jött az egyik beosztott és udvariasan bekérte az összes papírt, meg a kapitányt. Hosszas vizsgálódás után mindent rendben talált, és még a hajó teljes biztosítását, kérte, ezt csak faxon meg is kapta. Teljes megelégedéssel nyugtázta dolgot és utunkra bocsátott azzal, hogy amerre megyünk, sok az ellenőrzés és csak azért nézett meg minket, hogy a későbbiekben ne legyen probléma. (nem találkoztam később semmilyen ellenőrző hajóval.) Az elinduláskor mondták, hogy húzós lesz a szél. Na de nem gond, indulás, mert szorít az idő. Hát hajóztunk vagy 80 mérföldet, térben előre jutottunk vagy 20-at. Másodszor is eltört a baum, a széljelző 47 csomót mutatott, ekkor úgy döntöttünk, hogy keresünk egy másik kikötőt. Sikerült egy csendes, jó helyet találni, ahol a 10 méter magas hullámtörőgáton, simán átszaladt a hullám. A helyiek mentették a hajóikat.
Megkérdeztük, mi várható, csak annyit mondtak 3-6-9-12 nap amíg tart ez a szél kemény sirokkó Hosszas töprengés után úgy döntöttem a hajó marad, a csapat pedig haza utazik, repülővel, komppal, vonattal stb. Végül mindenki szerencsésen hazaérkezett. Mivel eddigi hajózásaim alatt hajót még sehol sem hagytam ott, elkezdtem szervezni, a Sardinia-Tribunj hátralevő szakaszra a legénységet.

3.szakasz: Sardinia-Tribunj

A legénység:     Speer Walter: 47 éves, 39 éve vitorlázik, 4 éve a tengeren,
                        Kása Maxim: 49 éves,10 éve vitorlázik 4 éve tengeren,
                        Eszes Béla: 57 éves, 47 éve vitorlázik, 10 éve tengeren,
                        Grill László: 61 éves, 20 éve vitorlázik, 5 éve tengeren,
                        Murányi Péter: 35 éves, 3 éve vitorlázik, 2 éve tengeren,
                        Biás István: 58 éves, 3 éve vitorlázik, 3 éve a tengeren,
                        Somogyi Attila: 35 éves, először vitorlázott.

A legénység magját, a Balatonról jól ismert, Ganz Danubius versenyző gárdája adta. Az időjárás előrejelzések jó időt jósoltak. Szombat reggel repültünk gyors bevásárlás, és délután már indulás. Mivel a szezon még nem kezdődött el az olaszok nem kértek a kikötőhasználatért díjat. Köszönjük nekik. Az előző csapatnál kitalált rendszer szerint van az őrség, de mivel többen vagyunk a pihenő is megfelelő, nekem csak helyettesítés ellenőrzés és a navigálás maradt.
A szél észak-nyugati erősödő, sajnos megint egy hidegfront előtt állunk, csak most az iránya sokkal kedvezőbb. A hullámzás erősödik, zivatarfelhők vonulnak a radar szépen mutatja érkezésüket, távozásukat. Volt olyan helyzet, amikor a központban haladtunk. Szóval megint kifogtuk.
A legénység a hajó különleges mozgásának köszönhetően rosszulléttel küszködött. Most is hamar lezajlott az akklimatizáció. Most több kikötést terveztünk.
Palermó: rövid pihenő, tusolás, tisztálkodás, mert a hajón a nehéz körülmények miatt nem igen lehetett. A motorokban olajcsere, mivel elérték az ötven üzemórát, az olaszok itt is segítőkészek voltak, két óra alatt végeztek. Üzemanyag vételezés. Este öt óra pihenés után indulás tovább. A szél most még jobban nyugatiasra fordult, úgy hogy jó széllel, irány a messinai szoros. Egy napos út után a szorosban északi széllel spinakert húzunk. Sebességünk átlag 8 csomó fölé megy. Apró figyelmetlenség és a baum újra eltörik.. Delfinek vették körül a hajót és mindenki őket figyeli, és nem nézünk hátra. Jobb csapáson teljes vitorlázattal haladunk automata kormány vezet, egyszer csak mellettünk megjelenik egy teherhajó 100 méteren belül.( nekik a másik oldalon kellett volna hajózni) gondolom automata vezetett ott is mert részéről semmi reakció. Kényszer halzolás, nem erős a szél de az átvágódó baum a javításnál újra eltörik. Szétszerelés, baum nélkül hajózunk megint. Kikötő sehol, megállni nem tudunk. Mivel a szél gyenge, kb 12 csomó, a motorokkal rásegítünk, ez viszont eszi az üzemanyagot. Végre találunk egy kikötőt. Crotone csendes kis halászfalu, de az emberek segítőkészek. Kapunk üzemanyagot, vizet, és közben megjavítják a fiúk a baumot. Ezután rövid bevásárlás, friss halat is kapunk a beérkező halászoktól. Ünnepi vacsora. Indulás tovább útközben elkészül a vacsora és a szél is megjön, iránya is jó ereje is megfelelő. Repül a hajó. Következő megálló Bari közben a GPS adatszolgáltatása megszűnik, abbbbv zonnal elővesszük a tartalékot az sem működik, kitört a háború. Három és fél órát nem volt GPS szolgáltatás. Navigálás csak kompasz és a log segítségével, újra van GPS összehasonlítjuk a kézi navigálással alig van eltérés, ez jó, közben kiderítjük, hogy folyamatosan változtatják a hiba százalékot, és néha előfordul hogy hátrább vagyunk mint egy órával előtte. Estére vissza áll minden az eredeti állapotba. Most már semmi sem zavarja az utunkat. Még egy zavaró körülmény SMS-en kapjuk a hírt a Horvátok nagyon erős borát várnak, szerencsére ez nem jön be. Kitartó ÉK 15-20 csomós széllel repülünk „hazai” vizek felé. Hajnalban megpillantjuk Vis szigetét, tudjuk megérkeztünk. Jó érzés megérkezni. Gyors vámvizsgálat minden rendben, a hajót beléptetik. Irány Tribunj az első magyar kikötő. Kellemes ebéd vár ránk, megérkeznek az autók, indulás Magyarországra. Férfimunka volt.

Hibajegyzék: a baumot háromszor törtük el. A baumon levő szerelvények lepattogtak mint a gombok. Egy stoppernak a háza elrepedt. A vitorlát a száling vége kiszúrta körömnyi lyuk lett rajta. A Jobb oldali csigára kötél tekeredett valószínű csiga csere. Az autopilot kontakthibás lett Kikötésnél a bal hátsó védőgumin 3 cm-es sérülés. A megtett út 2890 tengeri mérföld. Köszönet a legénységnek akik nélkül ez nem ment volna.

Czégai László 52 éves 40 éve vitorlázik. 20 éve járja tengereket.