A La Passionnal a Kanári-szigeteken

Las Palmas – La isla bonita

A szép szigetre csak megérkezni egyszerű - ha a repülést egy befogadóképességét százzal több fősre kalibrált géppel lehet annak nevezni -, mivel a helyek földrajzi elhelyezkedésével akad némi problémánk, ha más nem hát az, hogy a kapitányunk érkezésünk előtt tizenkét órával még Tenerifén várja, hogy leszálljunk. Ez csak hetven tengeri mérföld távolság, ami azonban egy jó tízórás plusz utat jelent a számukra. El is indulnak és persze nem is érkeznek meg, mire leszáll a repülőnk telis-tele jól megérdemelt szilveszteri szabadságukat töltő magyar turistákkal, akik pont olyanok és úgy is viselkednek, mint azok az NDK vendégek, akik miatt irtóztunk régen a nyári Balatontól. No de sebaj, úgyis vitorlázni jöttem, nem kell velük szinte sehol találkozni, ha nem akarunk és ez megnyugtató. 
Las Palmas, óriási ipari kikötője mellett igazi turista látványosság lehet, de nekem ezt érkezéskor csak a taxiból sikerül megpillantanom, majd a gépjármű huszonhét kilós kofferemmel és a laptopommal kitesz a legelhagyatottabb részén az óriási kikötőnek. Vitorlásnak se híre, se hamva, valahol az autópálya mellől pedig mintha láttam volna egy jachtkikötőt, de az így cuccokkal megközelíthetetlennek tűnik.
Állok konténerek és óriási szállítóhajók között, kutyák ugatnak, iszonyú sötét bőrszínű emberek pakolásznak és bámulnak kíváncsian, ahogy téliesen öltözve a huszonhét fokban vonszolom magam után a motyóm, keresve La Passiont, hogy felvegyen végre és elvigyen nyaralni. A kétségbeesett kószálásnak persze újabb taxi lett a végeredménye, de csak miután megittam a legolcsóbb és legfinomabb (két) tejeskávémat egy igazi dokkos egységben, néhány helyi arc társaságában. Nagyon kedvesek mellesleg, a főnök még a wifit is megpróbálja összerakni nekem sikertelen, viszont a pincért meglepi, hogy két tejeskávét ittam. Mikor taxit kérek, szereznek taxit, ami viszont szinte a hajóm orránál tesz ki, nincs hát ok a panaszra.
A repülést követő kötelező zuhany után, a La Passion békés és ismerős fedélzetén már minden sokkal egyszerűbb. A bevásárlólistát saját szájam ízére szabva elindulunk feltölteni a hűtőnket, a terv a továbbiakban visszarongyolni Tenerifére, mert az jobb hely. 

Körbefutunk a városkán, ahol még áll a főtéren a komolytalannak tűnő műfenyő, ám ezt leszámítva nem sok minden utal a karácsonyra. Bevásárlás közben leginkább nyugdíjasokkal találkozunk, valamint egy hatalmas homokvárral a parton, ami igazi múzeumként funkcionál, bár az utcáról is tökéletesen lehet látni. Mindezeken kívül sokra nem méltatjuk a szigetet, bár érdekességként kiszúrom, hogy rengeteg híradástechnikai kütyüt lehet venni bagóért, például iPod van ötven euróért.
Aztán elindulunk Tenerife felé és az út hosszú. A Dedalon álmosít. Az az átkozott víz mindig mozog. Viszont hetven mérföld után igazán belejön az ember. Mindent megszokunk egyszer.

 

Folyt. köv...

Los Cristianos
Santa Cruz
Tovább a képgalériához >>
A hajó: Oceanis 473  
A La Passion 2006 szeptemberében került vízre, telilatnis vitorlázatú, radarral, elektromos csörlővel és fűtéssel ellátott 4 kabios hajó. 3 franciaágyas és egy emeleteságyas kabinja van.
Extrákkal bőven felszerelt, a stzalon falán 90 cm-es LCD TV, amelyen akár a színes chartplotter és a radar képe is megjeleníthető. 
Tovább a hajó oldalára >>

 

Vissza a főoldalra

Következő oldalra